Csoóri és a Rákosi-verse
♦ Nem kevesebb, mint 150 ezer honlapot hoz ki a Google kereső, ezek minden Csoóri Sándorral foglalkoznak, tehát nem mondhatjuk azt, hogy akit érdekel, nem talál róla semmit. Csoóri Sándor 26 éves volt amikor kitört az ‘56-os Szabadságharc. Előzőleg átélte a háború borzalmait, tapasztalta Rákosi terroruralmát.
Díjakat 1945 után csakis a megbízható, rendszerhű személyek kaphatták. Itt nincs magyarázkodás! Mondjuk ki, Csoóri egyike a sokszáz túlélőnek, aki mindig ügyesen feltalálta magát az adott helyzetben. Ma már írja a szép nemzeti hangú verseit és cikkeit, de vajon mennyire őszinte? Mennyit ártott Csoóri hiszékenysége az országnak és a nemzetnek? Vagy ha jön egy pálfordulás, akkor megint hangnemet változtat? Ne kenjünk mindent a fiatalkori tapasztalatlanságra!
Én például már 14 éves koromban (1955!) tudtam, hogy a ránkszabadított vörös bolsevizmus soha nem fogja a nemzet érdekeit szolgálni! Ezt az iskolázott, művelt Csoóri ne tudta volna? Csoóri 26 évesen nem hallott volna Kun Béláról, Mindszenty bíboros megkínzatásáról, az ÁVÓ-ról, a sokszáz magyar elhurcolásáról az ÁVÓ pincéibe, az 1958-ban Kádárék által kivégzett 150 fiatal magyarról… és így tovább! Nem a Rákosi-vers az, ami sok mindent elárul erről az emberről, hanem az egész élete, amit nem a nemzet és a haza szolgálatára áldozott, hanem a saját maga érvényesülésére! És ez szégyen, még akkor is, ha ma olyan szépeket tud írni és szólni a tömeghez.
Miért kell most Csoórival foglalkozni? Azért, mert a napokban megtudtuk az MDF egyik alapítótagjától, hogy anno Csoóri Sándor hozta be Antall Józsefet a pártba. Milyen alapon? Kiknek a megbízásából? Mert az MSZMP “jobbszárnya” a vakolók segítségével akarta átmenteni a hatalmát?
A továbbiakban nem kell részletezni azt, hogy miniszterelnöksége idején, a nemzettel szemben elkövetett tervszerű intézkedések miatt, milyen felelősség terheli Antall Józsefet! –TJ
———————————————–
▐ Csoóri Sándor visel egy 1957-es keltezésű fekete pontot az életrajzán, ugyanis számos irodalmár társával — köztük Illyés Gyulával és Németh Lászlóval — aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben «1956-ot fasiszta ellenforradalomnak» nevezték és követelték, hogy az ENSZ vegye le a magyar ügyet a napirendjéről! Amikor újságírók erről a témáról faggatták, egyszerűen nem emlékezett! A kérdés az, hogy miért írta alá az akkor 27 éves Csoóri a rendszer felé tett hűségnyilatkozatot, amikor még nem számított különösen ismert írónak?
Valószínű, hogy már sohasem tudjuk meg, zsarolták-e valamivel, esetleg magasabban ívelő karriert ígértek neki? Mindenesetre Csoóri, az MDF alapítótagja az Antall- kormány híve, 1957-ben az MSZMP-re tette a voksát, s hogy a harmadik rendszer se maradjon ki, az ötvenes évek elején Rákosi Mátyáshoz is írt verse. — Nos, a leghűbb ifjú katona hamarosan megkapta jutalmát, az első József Attila-díjat, 1954-ben! 1970-ban lett voln a második, a Kossuth-díj, de az sehogyan sem akart összejönni, pedig Csoóri nagyon vágyott rá! Végül 1990-ben, már MDF-elnökségi tagként, de még az MSZP-s kormánytól végre megkapta. ♦ /Hazai közleményből, 1994/
♦Aranyos madaram, sárgatollú madár, ▐ Merre szálltál eddig? régen láttalak már.▐ Régen jártál erre, Régen énekeltél,▐ Sugaras nyarunkról még nem is meséltél.▐ Tavasz óta fekszem Álnok betegségben ▐ És te még csak meg se Látogattál engem.▐ Gyönyörű madárkám. ▐ Gyere szállj a fámra, ▐ Levélejtő fámról Szobám ablakába. ▐ Bíztató éneket Dalolj onnan nékem:▐ Feledjem a bajom, Feledjem egészen! ▐ És hogyha útra kelsz Csillaggyúlás előtt ▐ Budapestre repülj,- Ne is tarts pihenőt! ▐ Rákosi elvtársnak szállj az ablakába,▐ S illendően, szépen kocogtass be nála. ▐ Mondd meg neki, mondd meg,- de ne panaszlóan -▐ hogy betegen fekszem, ▐ azért nem hall rólam.▐ Mondd meg neki, mondd meg, ▐ Így, ahogy üzenem: ▐ hogyha felépülök, tüstént fölkeresem.▐ És a színe előtt teszek hitet rája:▐ Én leszek a leghűbb Ifjú katonája. ♦
♦ Csoóri Sándor: “Nem csak a beszennyezett remények”
“(…) Már ellenzéki koromban sokan elém gurították – mint valami megmohosodott követ – a Rákosi-verset. A kísérőszöveg mindig az volt, hogy mit ugrál a híres ellenzéki író, amikor az ő talpa is szőrös. A diadalmas kárörvendők, sajnos, tájékozatlanok voltak, egyrészt mert nem ugráltam, másrészt mert nem volt semmi takargatnivalóm. Illett volna tudniuk arról, hogy Bertha Bulcsu irodalmi rangú interjúkötetében – valamikor a hetvenes években – minden lényeges dolgot elmondtam erről a versről. Pedig ekkoriban még senki sem tartotta fontosnak megbolygatni a roncstelepet. Eörsi István se beszélt a Sztálinról és a Rákosiról írt verseiről. Jogosan azt érezhette, hogy hiszékenységéért a börtönéveivel minden erkölcsi számláját kiegyenlítette. … A Rákosihoz írt versemért legfeljebb a hiszékenység és az ártatlanság bűnét kell elvállalnom. Az elbutított fiatalságomét. Közben persze nem hallgathatom el, hogy az igazi bűnt azok követték el ellenem, akik hatalmasan félrevezettek. (…)”
