ÁLDOZATOK ÉS HASZONÉLVEZŐK

Czére Béla /Nyugati Magyarság, 2006. március/

Balvány György írja egyik cikkében (Magyar Nemzet, 2006. 02. 17), hogy különbséget kell tenni a holokauszt áldozatai és haszonélvezői között. Ez bizony aktuális téma, mert lassan több a haszonélvező, mint az áldozat.

„A holokauszt… elzárhatatlanul folyik a csapokból, tévéből, rádióból, kelünk és fekszünk vele. Nem tudom, mennyit költ Magyarország holokausztra, de lassan egymást érik a vészkorszak-megemlékezések. Ám a hitközség egyik vezetője a minap mégis szomorúan közölte a Napkeltében, hogy még mindig nem foglalkozunk eleget a témával, fájlalja, hogy a magyar embernek Mohács vagy Trianon említésére összeszorul a torka, a holokauszttól meg nem. Értjük: szoruljon össze a torka. De hát összeszorul, rabbi, nem csak a torkom, hanem a gyomrom is! Holokauszt-túladagolásban szenvedek milliónyi honfitársammal együtt. A zsidó elit egy része ragaszkodik az áldozat morális státusához. Ez persze hasznos, mert többletjogokat biztosít a számukra. Azonban visszatetszést is szül: nem méltó az áldozathoz, hogy agresszorrá váljék.”

zoltai gusztav.jpgVajon melyik zsidó vezető nyilatkozott úgy a Napkeltében, hogy még mindig nem foglalkoznak eleget a holokauszttal? Csak nem az a Zoltai Gusztáv, akinek a számos újötvenhatossal sajátosan gyarapított létszámú „Szövetség” kitüntetést adományozott, holott munkásőr volt?

  • Ma már köztudott: Zoltai Gusztáv /Zucker Gerzson) – Moszad-ügynök és egykori munkásőr, a Vigadó kultúrcentrum volt igazgatója, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója. Miért kell azon meglepődni, hogy manapság egykori munkásőrök is ’56-os kitüntetésekben részesülhetnek? A Pufajkás Horn Gyula, akit miniszterelnökké választottatok, vajon nem volt munkásőr? /tj/
Explore posts in the same categories: Hagyományok, Társadalom

%d blogger ezt kedveli: