Magyarországot a Kun Béla-szellem hatja át!

Az emberek elfelejtettek tisztán gondolkodni, nem tudnak visszalépni, és nyugodtan megvizsgálni a helyzetet, mert hozzászoktak ahhoz, hogy mindig valaki más mondja meg nekik, mit kell tenni, hogyan kell gondolkodni. Megszűnt a magánvélemény, a magánember, megszületett az intézményesített befolyásolt vélemény és intézményesített hazug történelem.

A magyarországi társadalomnak azon elenyésző rétege tartja hatvan éve április 4-ét az ország "felszabadulásának", amelynek nyugati segítséggel és dollármilliókkal Sztálin hordái lehetővé tették, hogy Magyarország bolsevista rendőrállam legyen és megkönnyítsék a mára megvalósított országhódítást. A magyar népnek ez a nap, ennyi szenvedés után, nem jelenthet felszabadulást, és akik még mindig ünnepelnek ezen a napon, azok sohasem tartoztak a nemzethez — sem lélekben, sem testben! Magyarország nekik, előnyös üzletkötésekre alkalmas lakóhely csupán…
A társadalom egy részét vagy nem zavarja, vagy már belefásult abba, hogy Magyarországon az állítólagos rendszerváltozás után még mindig él és virágzik az 1919-es bolsevista vészkorszak emléke. 1997-ben közölte a budapesti sajtó, hogy ’Göncz Árpád Köztársasági Elnöki Ezüst Emlékérmét vette át a debreceni Kun Béla Brigád vezetője, „a jól végzett munkájáért”. Hogy mi volt ez a „jó munka”? Talán érdemes lenne megkérdezni Göncz Árpád lánglelkű apostolunkat, mit ért ő a jól végzett munka alatt?! De a kitüntetés nyilván az 1919-es bolsevista 133 napos terroruralom óriásainak is szól: a Landler Jenő, Szamuely Tibor, Pogány József, [lásd a képen a gólem! ] Erdélyi Mór, Kunfi Zsigmond, Lukács György, Bőhm Vilmos, Varga Jenő, Kalmár Henrik, Ágoston Péter, Rabinovics József, Szántó Béla, Hevesi Gyula és Rákosi Mátyás neveket rablógyilkosoknak, akik képviselték a „magyar népidemokráciát”. Ők szóltak, intézkedtek, raboltak, gyilkoltak és kínoztak a magyar nép nevében, csemetéik pedig ma, bársonyszékekből folytatják, amit apáik megkezdtek.

"A mai vagyonosok jelentõs része a kommunisták által elkonfiskált javakból, a volt állami tulajdonból részesedik. Ezt a múltat nem kell megpróbálni letagadni" – jelentette ki a minap a HVG-nek adott beszélgetésben Gyurcsány Ferenc, aki „baloldali polgári demokrataként" ábrázolta saját magát. A kormányfõ egy másik beszélgetés során a védelmébe vette a két kommunista rablót, Fekete Jánost és Marjai Józsefet. – Tudjuk, hogy a rablógyilkos – kivéve, ha szánt-szándékos kommunista! — valószínűleg sohasem készül annak, ám ha egyszer már ott volt és megkóstolta a rablás és gyilkosság ízét, soha többé nem tér onnan vissza.

Ártatlan magyarok százait mészárolták le a Népköztársaság nevében. Kun Béla véres uralma megbukott és elmenekült, de megígérte: „Visszatérünk!” Ez, azóta már be is teljesedett! Kétszer is! És még vajon hányszor? A látszat azt mutatja, hogy a kommunisták elérték azt, amit akartak. (1) Az idegenekkel megkevert magyar társadalom — béklyók és puskagolyók nélkül is, — azt teszi, amit ők akarnak. Továbbá (2), kiosztották maguk között a nemzettől elrabolt hatalmas vagyont, (3) 1990 óta pedig tervszerű országhódítással átgombolták a mentét és kiárusították az országot a nemzetközi tőkének. E téren bizony nagyon szép eredményeket tudnak felmutatni hazánkban.+++

Explore posts in the same categories: Politika, Társadalom, Történelem