A vereség után kezdődik a néphülyítés…

Többen vagyunk, mint valaha…, erõsebbek vagyunk, mint bármikor… Nem veszítettünk, csak átmenetileg alulmaradtunk… A cár atyuska jó, csak a tanácsadói rosszak… Kivárjuk az alkalmas pillanatot és legyõzzük õket… (Mintha ez az alkalmas pillanat éppen most szállt volna el, ha jól sejtem…) Alig párezer szavazattal maradtunk alul…

communism.GIFRögzítsük: a szavazók 68%-ából több, mint a fele a bolsik mellé állt, de ne feledkezzünk meg arról a 32%-ról sem, aki nem ment el szavazni. Ezeket hajlamos mindkét tábor maga mellé sorolni. Felelõtlenség lenne ennek a 32%-nak a pártszimpátiáját megsaccolni. Egy azonban egészen biztos: ez a 32% ember NEM AKART KORMÁNYT VÁLTANI!!! (Mert aki akart váltani, az bizony egészen biztosan elment szavazni!) Vagy azért, mert megfelelt neki Fletó, vagy azért, mert nem felelt meg neki Viktor.

Azt mondják, nincs miért szégyenkezni. DE VAN!!! Szégyenkeznünk kell azért, mert az ország több, mint a fele egy elmebeteg bûnözõ mellé állt. És szégyenkeznünk kell azért, mert nem voltunk képesek a teljes nemzeti oldalon találni egyetlen olyan embert sem, aki egy elmebeteg bûnözõnél szimpatikusabbá tudott volna válni egy ország szemében… Mert nincs két ország. Egy ország van. Olyan, amilyen. De benne élnünk, halnunk kell! +++

Explore posts in the same categories: HAZAI LEVÉL, Politika, Társadalom

%d blogger ezt kedveli: