’56 arcai – Vándor Béla, a golyóálló


’56 arcai – Vándor Béla, a golyóálló
Colost tizenöt évesen hurcolták el a Szovjetunióba

2004. június 22.
Stefka István (Magyar Nemzet Onlline)


/részlet a beszélgetésből/
— “(…)Vecsésen marhavagonokba tereltek bennünket. Nem tudtuk, hová indul a vonat – vall ’56-os emlékeiről, Szovjetunióba hurcolásáról Vándor Béla. A fiút, aki tizenöt évesen benzines palackokat dobált a szovjet tankokra, és átesett az ávósok kegyetlen vallatásán, Ungvárra vitték – többedmagával.
– Ha nem bántották önöket, akkor miért kerültek a Szovjetunióba?
– Nem tudom. Azt tudtam meg a börtönőröktől, hogy ezerötszázan voltunk magyarok ebben a fegyházban. Egy hétig tartottak ott. November 25-én visszahoztak ötvenegyünket Magyarországra. Mindannyian tizenhat éven aluliak voltunk.
– Kádárék a külföldi sajtónak azt állították, hogy egyetlen egy magyart sem vittek 1956-ban Szovjetunióba. Mi az igazság?
– Bizonyíthatom, ezerötszázan voltunk az ungvári fegyházban magyarok. De én csak Ungvárról beszélek. Ez elosztóhely volt. Hallottam olyanokról is, akiket Kijevbe vittek el kényszermunkatáborba. Azt nem tudom, hogy mindenki hazakerült- e.
– Tizenöt évesen deportálták Szovjetunióba, szerencséjére nem úgy, mint a második világháború után sok százezer honfitársunkat. Mi történt ezután?
– Éjjel kettőkor két magyarul beszélő orosz tiszt átadott a szüleimnek. Anyám elájult, amikor meglátott élve. Apámnak a következő mondatokkal adtak át, amire ma is emlékszem: „Elterjedt a hír Budapesten és Magyarországon, hogy a szovjet katonák hadifoglyokat és gyerekeket visznek ki a Szovjetunióba. Nyomatékosan felkérjük önt, hogy az ilyen híreszteléseket minden magyar állampolgárnak kötelessége megcáfolni. S nehogy valaki megtudja, a fia kint volt a Szovjetunióban”
– Ezzel véget ért a megpróbáltatás?
– Tulajdonképpen igen. Ezek után jött a félelem időszaka, hallottunk a kivégzésekről és attól féltünk, hogy bármikor elvihetnek. A második emeleten laktunk és a vécéablakban egy kampóra felszereltünk egy vastag kötelet, amely lelógott a földszintre. Készen álltam arra, ha éjszaka csöngetnek, akkor meg tudjak szökni. Az egérutat apám megszervezte, mert a TEFU-garázsa a házunk udvarán volt, a Soroksári út 38-ban. A tefusok vállalták, ha baj van, akkor engem onnan kiszöktetnek.
– Tehát voltak rendes emberek.
– Hogyne lettek volna.
– Visszament az iskolába?
– Decemberben elkezdődött a tanítás. Jött a csoda, amit ma is nehezen értek meg, engem ezek után soha senki sem bántott. Az iskolában néhányunkról tudták, hogy harcoltunk. Hihetetlen rendesek voltak a tanárok, néhányan hangot is adtak a megbecsülésüknek, kedvencek lettünk. Érettségi után azonban az ötvenhatos tevékenységem miatt három évig nem vettek fel az orvosi egyetemre, pedig a legmagasabb pontszámot értem el. Kiderült, hogy a helyi pártmegbízott mindig negatív politikai jellemzést adott rólam. Végül sikerült ezt az embert apámnak meggyőzni, hogy változtasson a véleményén, így felvettek az egyetemre és orvos lehettem.Sebészként dolgoztam a Honvéd Kórházban huszonkét évig. Sajnos 1989-ben el kellett jönnöm a kórházból. Azóta körzeti orvos vagyok.
– A múlt, a politika tehát kísért?
– Olyannyira, hogy a Deport ’56 feljelentést tett legalább 860 rendbeli aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésével megvalósított háborús bűntett alapos gyanúja miatt az 1956-os deportálások lebonyolításában részt vett szovjet és magyar közegek ellen. A feljelentés tartalmazta azt is, hogy 1956. november 4. után nagy számban deportáltak magyar állampolgárokat a Szovjetunióba. Ez engem is érintett, mint deportáltat. 2004. április 25-ei keltezéssel kaptam egy határozatot – megkaptuk még hetvenöten– az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságától, hogy ***a nyomozást megszüntetik, mert ismeretlenek a tettesek és az elkövetett cselekmény nem bűncselekmény.***
– Ezzel egyet ért?
– Nem. Azt állítják, hogy ***nem kínozták a foglyokat.*** Kínozták, ahogyan az ávósok engem is kínoztak és kínozták a többieket, többeket kivégeztek. A szándékos emberölés fogalmát is kimerítették. De nem folytatom. A határozat önmagáért beszél.
– Mi foglalkoztatja most leginkább?
– A magyarság ügye ma is a legfontosabb számomra. Van egy alapítványom, aminek a neve >, az interneten megtalálható a címünk. Jelszavunk: minden magyar felelős minden magyarért. Sokat teszünk a határon túli magyarságért, most éppen a csángókért. Össze szeretnénk annyi pénzt gyűjteni, hogy egy orvosi rendelőt felépítsünk csángóföldön. Ezzel négy csángó falunak lenne egy magyar orvosa. Ez foglalja le minden szabad időmet.”

A témakörhöz tartozik Árulás Budapesten c. írásom. Dr. Vándor Béla nyilván többet tudott volna mondani az ’56-os eseményekről, mint a neo-trockista Charles Gati és Mécs Imre! /Tóth Judit/

Explore posts in the same categories: Társadalom

%d blogger ezt kedveli: