Gondolataim a magyar-verések kapcsán

A Trianonban, 1920-ban, nyugati hozzájárulással létrehozott szomszédos műállamok politikusainak aláírásai még mindig megtalálhatók a porladozó, megsárgult gyászegyezmények papírjain, hogy “tiszteletben tartják a kisebbségek emberi jogait.” Mint tudjuk, ez 1920 óta soha, egyetlen egyszer sem történt meg. Hogy mik ennek az okai? Kevés a hely most itt ennek a leírására, de legyünk tisztában néhány tényezővel:

(1) Az Emberi Jogokat hírdető Nyugat a mai napig nem próbálta újravizsgálni a Magyarországgal történt igazságtalanságokat. A külföldi könyvtárak polcait magyar-ellenes, hazug történelemkönyvekkel töltötték fel. (2)  A hatalmát átmentett újkommunista budapesti kormányok — lásd: Jeszenszky Géza, Horn Gyula — egymás után kötöttek újabb alapszerződéseket a szomszédos “baráti államokkal”, biztosítván őket arról, hogy a magyarok nem kívánják a revíziót. (3) Az, hogy Gyurcsány ma “elítéli és tiltakozik” a nyitrai magyar-verés ellen? Túl kevés, túl későn! Ez politikailag számára csak előnyös lehet! (4) Amikor Medgyessy ex-miniszterelnök kaviárral és pezsgővel  ünnepelte Budapesten a román külügyminiszterrel a gyulafehérvári (1918.dec.1) határozatot, üzenet volt Romániába: nektek adjuk a magyarokat, tegyetek velük, amit akartok! (5) És a Benes Dekrétumok? Síri csönd, mert “baráti tótjaink” megüzenték, hogy ‘a Benes Dekrétumok sérthetetlenek’. Ha a budapesti Parlament úgy végezné a munkáját, hogy a magyarság érdekeit legalább úgy képviselje a Kárpát-medencében, mint a zsidóság érdekeit, és külföldi fórumokon  tiltakozna reggeltől-estig a fenti pontokban felsorolt tényezők miatt, illetve revízió alá venné azokat, akkor a mélyen tisztelt baráti szomszédaink nem kaptak volna lovat a magyar-verésekhez! Ez ilyen egyszerű és világos! (6) Az 1975. évi helsinkii európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának elfogadása [1975. aug.1], amely az ún. harmadik kosárban elismerte, hogy a nemzeti kisebbségek vagy térségbeli kultúrák hozzájárulhatnak az államok együttműködéséhez és figyelmebe vete ezek tagjainka jogos érdekeit. (7) Nem is beszélve a legnagyobb Sóhivatalról: — New Yorkban az ENSZ Alkotmánya szintén “biztosítja a kisebbségek emberi jogait.”

/Csak nehogy ezeket valaki komolyan vegye! Mindenütt aláírták a nagy egyezményeket, a különböző kulturális-kosarakat, az alapszerződéseket, csak éppen nincs állam, amely tiszteletben tartaná, amit aláírt./
Ha néhány pont kimaradt volna, kérem az Olvasókat küldjék el hozzám, és utólag hozzáadom.

Tóth Judit, Hazánkért

Explore posts in the same categories: magyar-gyűlölet, Országrablás, Társadalom, Történelem, Trianon

%d blogger ezt kedveli: