Az "Elzárhatatlan folyás…"

Balvány György írja egyik cikkében (Magyar Nemzet, 2006. 02. 17), hogy ‘különbséget kell tenni a holokauszt áldozatai és haszonélvezői között.‘ Ez bizony aktuális téma, mert lassan több a haszonélvező, mint az áldozat.

„A holokauszt… elzárhatatlanul folyik a csapokból, tévéből, rádióból, kelünk és fekszünk vele. Nem tudom, mennyit költ Magyarország holokausztra, de lassan egymást érik a vészkorszak-megemlékezések. Ám a hitközség egyik vezetője a minap mégis szomorúan közölte a Napkeltében, hogy még mindig nem foglalkozunk eleget a témával, s fájlalja, hogy a magyar embernek Mohács vagy Trianon említésére összeszorul a torka, a holokauszt miatt meg nem. Értjük: szoruljon össze a torka. De hát bizony összeszorul, rabbi, nem csak a torkom, hanem a gyomrom is! Holokauszt-túladagolásban szenvedek milliónyi honfitársammal együtt. A zsidó elit egy része ragaszkodik az áldozat morális státusához. Ez persze hasznos, mert többletjogokat biztosít a számukra. Azonban visszatetszést is szül.

Vajon melyik zsidó vezető nyilatkozott úgy a Napkeltében, hogy még mindig nem foglalkoznak eleget a holokauszttal? Csak nem az a Zoltai Gusztáv, akinek a számos újötvenhatossal sajátosan gyarapított létszámú „Szövetség” kitüntetést adományozott, holott munkásõr volt? [forrás: Czére Béla, Nyugati Magyarság, 2006. március]

N.B. – Zoltai Gusztáv (Zucker Gerzson) volt Moszad-ügynök és ’56-os kitüntetett munkásőr, a Vigadó kultúrközpont egykori igazgatója, a mai budapesti Mazsihisz ügyvezetõ igazgatója.

Explore posts in the same categories: holokauszt

%d blogger ezt kedveli: