Magyar! Soha ne add fel a reményt!

Hazai Levél

Tisztelt Tóth Judit Asszony!

Most mindenek előtt szeretnék Önnek köszönetet mondani, az Ön fáradhatatlan munkájáért. — Én a svájci emigrációból szemlélem a magyar politikai eseményeket.

Kedves magyar ismerősöktől mostanság eléggé elkeseredett híreket kapok. Sokan reménytelennek látják a jövőt. Sokszor, persze én is. De még is azt kell mondani. Igen, van reményünk. Most a minden reménytelenség közepette! Kell, hogy reményünk legyen!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Nyugati Hírlevélben Sztáray Zoltán: A recski kényszermunkatábor Új Látóhatár, 1981 (http://epa.oszk.hu/00000/00014/00036/)
Ha kérdezzük, milyen reményük volt azoknak a szegényeknek ott? A válasz: semmi.

Tehát most mi a reményünk? Még nem tudom, de a majd megadatik. A Jó Isten megadja. Persze minden igaz magyar gondolkodjon el azon, hogy saját maga mit tud tenni a magyarságért. Nem akarom Önt kedves Asszonyom még több munkára buzdítani. Nem, Ön már bizonyított! — Van sajnos nagyon sok közönyös. Sokan otthon félnek a hatalomtól, a retorzióktól.

Táncsics Mihály szülőfaluja az enyémtől csak 4 Km-re van. Szomszéd falu.
Ezért vagyok én is elkötelezve a magyar sors iránt.

Tisztelettel és köszönettel:christmas-tree.jpg

B. Gyula, Svájcból

~~~~~~~~~~

Kedves Gyula! Köszönöm a kedves és elismerő sorokat. A Hazánkért és a PRO PATRIA egyszemélyes szerkesztősége sok szeretettel köszönti a svájci magyar honfitársait. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet! — Tóth Judit

Explore posts in the same categories: HAZAI LEVÉL

%d blogger ezt kedveli: