Tévúton

Vedd már észre magyar magad,
És szakítsd félbe ezeréves álmodat.
Térj vissza ős’ szittya hited útjára,
Melyről erőszakkal nyomott le Vajk Európája.

Hitetlenül vergődsz a kijelölt úton,
Nem tanulsz sem jelenből, sem múltból.
Magad sem tudod már rég, ki vagy,
Ilyenné süllyesztett az idegenimádat.

Magyar, magyar, megöl a közöny,
Ütőereidet kábítja a hazugságözön.
Nem ismered igaz múltad, jelened!
Ezért hiszed el, hogy Európába kell menetelned!

Mikor teremtesz már hazádban rendet?
Éleszted fel újra a hungarista szellemet?
Meddig tűröd még a porig alázást?
A demokráciának hazudott kazár csalást?

Olvass bele a magyar szóba,
Fialába, Marschalkóba,
Hisz’ ideje már rég, megtudnod, hogy
Magyar nevek mögé bújtak a kalmárok.

Ezek intézik naponta sorsod,
Ezek a csavargók rabolják holnapod,
Ezeket engeded Szálasit gyalázni,
Meddig vagy képes tévúton kószálni?

Keresztúri Csaba
2006. április 30.

Explore posts in the same categories: Társadalom

%d blogger ezt kedveli: