Üzenet az Üvegbúra egyik lakójától

▐ Tisztelt Hölgyem! — Ne haragudjon, hogy zavarom az e-mailemmel, de nagyon megdöbbentem az Ön által szerkesztett web oldal olvasása során. Azt elfogadom, hogy más-más embereknek különböző ideológiák szabják meg az életútját, de Önben rejlő gyűlölet és szélsőségesség hihetetlen számomra. Hogy tud így élni? Nem érzi nyomorultnak magát azért az iszonyú sok haragért és vádlásért, amit magában hordoz? Soha nem gondolt arra, hogy szerencsétlen életét erőteljesen meghatározta ez a sokkoló, gyűlölködő hozzáállása?

Ne értse félre, tudom semmi közöm Önhöz, illetve ahhoz, amit gondol, de az Ön generációja többnyire megértette azt, hogy az ilyen fajta szélsőséges gondolkodásmód, amit Ön képvisel nagyon vészélyes lehet, akár minden egyes emberre is fajtól és származástól függetlenül.

Sokkal fiatalabb vagyok Önnél, és hálás Istennek azért, hogy nincsen és nem is volt soha ilyen szélsőséges gondolkodású személy a családomban. Sajnálom Önt, hogy megmérgezte, és, hogy az utolsó, legapróbb sejtjéig is átitatta önmagát a gyűlölettel és a szűklátókörűséggel. Tudja az Önéhez hasonló gondolkodásmód már rengeteg fájdalmat, megalázást és könnyeket okozott a világnak. Csak azt kívánom Önnek, hogy kapjon arra lehetőséget, hogy az utolsó szívdobbanása előtt észrevegye, hogy gyűlölettel a szívben nem csak élni, de meghalni sem lehet békében. — Üdvözlettel: Kiss Gabriellaglass-bubble.jpg

lavillette28@gmail.com

————————-

▐ Időnként betoppan az életembe egy «újszülött bárány», s olykor hálás vagyok a Sorsnak, hogy vannak még szerencsések, akik behatolhatatlan és sérthetetlen üvegbúrában élhetnek. Remélhetőleg, az emebriségnek értük nem kell aggódnia, nekik mindig biztonságos lesz a mindennapi életük, lesz betevő falatjuk, meleg ruhájuk és a lábuk alatt a földre sem tart ígényt más ellenséges nemzet. Ők azok, akik nem látnak semmit a külvilág szennyéből és nem hallanak semmit a jajgatásokból, halálhörgésekből. Ám vannak még olyanok is, akik ezeket hallják-látják és sokszor a közvélemény csukott ajtóin dörömbölnek tehetetlenül.

Gabriella kisasszony! Szívből kívánom, hogy maradjon továbbra is az üvegbúrája alatt és ne aggódjon szenvedő embertársainak sorsa miatt! Lásson mindig örökzöld bokrokat, és fákat, ne menjen ki esernyő nélkül zivataros időben, szagoljon illatos virágokat s még az égre se tekintsen fel, ha tornyosuló bárányfelhők veszélyeztetnék a kék eget! S ha egyszer mégis úgy hozza az élet, hogy el kell hagynia az Üvegbúrát, kívánom, hogy ne vegye szívére mindazt, amit idekint lát, hiszen ez csak egy szörnyű és hihetetlen álomvilág, amely tele van «szélsőséges szűklátókörű gyűlölködővel, akik csak azért írkálnak, mert ideológiákkal vannak átitatva» — Szomorú, de Ön nem is tudja, hogy milyen sokan vannak még itt kint a Búrán kívül… Most búcsúzom, s ha majd elolvasta az egész honlapom teljes tartalmát, és gondolkozott is egy pár napig, akkor jelentkezzen nálam újra. —Tóth Judit, Hazánkért

Explore posts in the same categories: HAZAI LEVÉL

%d blogger ezt kedveli: