Az egészségügy kasztrendszere

Ha a köztársaság elnöke az ország alkotmányos rendje fölött őrködik, szabad fogalmazásban az egészségügy miniszterének ugyanez a dolga a szakmájában. De az „őr” hetekig nem volt a helyén, és az egészségügyben ma mindenről esik szó, csak éppen megőrzésről nem. A miniszter szó eredeti görög jelentése „szolga”, a tevékenység iránya azonban már Molnár Lajos esetében is megkérdőjelezhető volt: Kinek szolgál: Európa? Államkassza? Saját haszna? Nem lesz ez másképp Horváth Ágnes esetében sem, aki egy korábbi SZDSZ-es reklám szerint irányít majd, azaz „mi rendbe tesszük az egészségügyet”. Az átalakítás eddigi tényei közismertek, és egészségjavító programról távolról sem lehet beszélni. Széles körű egyetértés van orvosok és nem orvosok között, hogy három (volt és jelenlegi) vezető orvosi munkára alkalmatlan (Molnár, Horváth, Kóka). Az új miniszternél sem ez a követelmény, hanem kezes báránynak kell lennie, a párthoz és a reformokhoz elkötelezettnek.

Vannak azonban további olyan vezetők, akik a mindenkori hatalommal feltétel nélkül kiegyeznek, és a háttérben cserébe ők lehetnek a milliárdos beruházások haszonélvezői. Ilyen ügyben Gyurcsány miniszterelnökkel is látványosan kezet fogott: Fésüs László a Debreceni Egyetem frissen (újból) megválasztott rektora és Mikó Tivadar, a Szegedi Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum elnöke.

Aki csak az anyagi világ (pecunia regit mundum – a pénz uralja a világot) számadataiból indul ki, annak álljon itt borzongató például a mai magyar egészségügy kasztrendszere. Ebben sokkal többről van szó, mint szegény és gazdag beteg, szegény vagy gazdag orvos. Az orvostársadalom legalábbis négy kasztra osztható. Az egyik az átlagorvos, kitartóan, hippokratészi elvek szerint dolgozik, hálapénzből származó jelentős jövedelem nem kapcsolódik tevékenységéhez, fizetése mindössze százezres nagyságrendű. Az összeg csak megtévesztésül hangzik jól, mivel a mai Magyarországon megbecsülést, elvárást, tudást és felelősséget illetően az orvosi fizetések évtizedek óta az elfogadható mérték alatt vannak. A másik csoportba tartoznak a kiemelten hálapénzből élők, milliós nagyságrendű (adómentes) jövedelemmel. Fölöttük ülnek egy még szűkebb körben, akik többnyire az orvoslástól is elszakadtak (vagy soha sem végezték azt), de a mindenkori reformok irányítóiként, átalakítások, építkezések sikerlovagjaiként a „hálapénzből élők”-et magasan felülmúlják legális és illegálás javadalmakban, legyen az egyetemi, akadémiai, kutatói fizetés, vagy éppen pályázati, beruházási, menedzselési sikerdíj.

Vagyongyarapodásban ők a „vizsgálhatatlanok”. A kasztrendszerben csak az összehasonlíthatóság kedvéért álljon itt egy tízmilliós nagyságrendűre becsült jövedelem, hogy ellenpólusként megérthessük, mit jelent ma az egészségügyben kisnyugdíjasnak néhány tízezer forintos szinten megélni. Mert mára itt is kialakult a negyedik kaszt, a sudrák népe, az érinthetetlenek kasztja, és ez a további leépítésekkel, elbocsátásokkal számbelileg várhatóan gyarapodni fog. Az indiai négyes kasztrendszer nemcsak történelmi hasonlat, de a beláthatatlan „fejlesztések” árnyékában Magyarországon is napi valósággá vált.
Az elmondottak alátámasztására elegendő a legutóbbi hónapok híranyaga. Szegeden kezdte a pólusvárosok fejlesztési elképzeléseinek megismerésére indított körútját Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, ahol az elkövetkező évek legnagyobb, 68 milliárdos beruházásáról, az új ezerágyas integrált klinikai tömb terveiről Mikó Tivadar centrumelnök tartott prezentációt. Az óriási projekt az egészségipar (!) bázisává teszi majd a várost, mint eurorégiós központot. A professzor azt is érzékeltette, 4600 fővel Szegeden ma is a legnagyobb munkáltató az egészségipar, gazdasági szempontból azonban igen szerények az eredményei. Hiába költöttek 1985 és 2006 között Szegeden az egészségügyre 42 milliárd forintot, az csak a jelenlegi rendszert konzerválta. Az új klinikai tömbre és a hatékony integrált egészségügyi rendszerre épülő egészségipar viszont már tíz év alatt mintegy 30 milliárd forintot mozgathat meg a régióban és újabb munkahelyeket is teremthet. A tömbnek része egy egészségügyi és egy oktatási központ beteghotellel együtt, valamint egy egészségipari tudományos park és inkubátor. Az ezerágyas kórházi tömb a mostani “új” klinikához csatlakozna, az oktatási központ a Tisza-parton lenne. A klinikai tömbben a közfinanszírozott és térítéses egészségügyi szolgáltatást éppúgy igénybe lehetne venni, mint a térítésest, valamint alkalmas lesz arra, hogy kutatás-fejlesztésre alapuló egészségipari fejlesztő cégeket is befogadjon. A beruházás konzervatív számítások alapján tíz esztendő alatt térül meg – közölte a professzor. Amint áprilisban megnyílnak az uniós források, be lehet adni a pályázatokat, hogy az év végéig elkészüljenek a tervek, és jövőre elkezdődhessen az építkezés.

Gyurcsány Ferenc az elhangzottakhoz a következőket fűzte hozzá: jelenleg létezik egy hagyományos felsőoktatás és egy hagyományos egészségügyi szolgáltatás. Mindkettő nagy kihívás előtt áll. “Míg az egészség egy nem üzleties, rendkívül érzékeny társadalmi, politikai kérdés, addig az egészségipari kutatás-fejlesztés, a gyógyszergyártás tiszta üzlet” – tette hozzá. A miniszterelnök szerint az igazi politikai konfliktus az alapvetően nem piaci viszonyokkal jellemezhető egészség összeillesztése az üzleti világgal. Egyedül a biztosítás oldhatja fel a hagyományos egészségügyi ellátórendszer és a rendkívül gyorsan fejlődő egészségipar között kialakuló ellentéteket – jelentette ki Gyurcsány Ferenc. A kormányfő szerint ugyanezt láthatjuk a felsőoktatás területén is. Ma Magyarországon az adott korosztály 40 százaléka a felsőoktatásban tanul. Csupán hazai forrásokból azonban nem lehet fenntartani a magas minőséget, ezért a felsőoktatást és az egészségügyet egyaránt “ki kell nyitni”.

Debrecenben pedig Fésüs László akadémikus, a jelenlegi egészségtudományi centrumelnök avatott egy újabb 13 milliárdos beruházást, ami az Auguszta program keretében épült. Nem sokkal ezután a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma (DEOEC) megkapta az ehhez kapcsolódó plusz 159 aktív ágyat is. (Ugyanitt az adóssággal küszködő megyei kórház  több milliárdos tömböt, műtőblokkot épít fel, és orvosokat épít le). E tények ismerete azért fontos, mert országszerte kórházbezárások vannak, és folyamatos az ágyszámcsökkentés. Szegeden és Debrecenben az ellenkezőjéről is szólnak a történetek. Milliárdos beruházásokat terveznek és avatnak, miközben a lakosság egy másik értékbeli dimenzióban, 300 forintonként izzadja ki azt a vizitdíjat, melynek összegét máris továbbemelni tervezik.

A még nagyobb üzlet pedig nem is a vizitdíj, hanem a jegyeiket kiadó automaták, ennek az üzletében szintén az egészségipar vámszedői az érdekeltek. Fésüs László centrumelnököt időközben a nemrég 15 karúvá fejlesztett egyetem szenátusa egyetlen jelöltként egyhangúlag megválasztotta rektorának is, immár második alkalommal. A következő paragrafusokból egyértelműen kiolvasható, hogy az egyetem milyen szabályzatot alkotott az önkormányzatiság (autonómia) jegyében a maga javára. A Debreceni Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzata 1.§ (5) pontja alapján: Az egyetem autonóm intézmény, amelyet különösen a következő alapvető – oktatási, kutatási, szervezeti és működési, gazdálkodási – jogok illetnek meg: képzési rendszerének kialakítása, a vezetők, oktatók, hallgatók és alkalmazottak: az egyetemi polgárok kiválasztása. A szenátus hatásköre: 13.§ (1) A szenátus az egyetem legfelsőbb vezető döntést hozó és a döntés végrehajtását ellenőrző testülete; 13.§ (6) alapképzés és mesterképzés létesítésének és indításának, illetve megszüntetésének, felsőfokú szakképzés létesítésének kezdeményezése. Az elmúlt 17 év igazolta, hogyan lehetett a három debreceni egyetemet oly módon egyesíteni, egyidejűleg 15 karúvá (jelzővel illetve mamut, avagy vízfejű intézménnyé) alakítani. Az egyetem szenátusa, amely most egyhangúlag választotta rektorát, ugyanilyen bólogatással, törvényes keretek között bocsáthat el oktatókat, indíthat és szüntethet meg alapképzéseket. Már a rendszerváltás idején is felmerült, hogy kell-e ennek az országnak négy orvosegyetem. Ha manapság kórházak tucatjait zárják be, a közeljövőben nem hangzik lehetetlennek az egyetemek efféle „racionalizálása” sem, ennek véghezvitelét immár törvényes keret (és megfelelő személyzet) biztosítja. Akik mindezen jogok csúcsára hágnak, joggal nevezhetők az egészségügy kiskirályainak, hallgatásukkal vagy beleegyezésükkel most épp egy országos bábkirálynőt ültettek maguk fölébe. A tárgyilagos tudósításhoz hozzátartozik, hogy a két centrum elnök, Szegeden Mikó Tivadar és Debrecenben Fésüs László egykor (Debrecenben) évfolyamtársak voltak. Ma mindketten a pénzvilág urait szolgálják, Mikó időközben (szakmáját elhagyva) OEP elnökként is tevékenykedett. A cívisváros másik vezetőt is adott az OEP-nek, aki most éppen kórházi társigazgató. Már akkoriban felmerült, mintha az egészségügyet debreceni háttérből irányítanák. Debrecen ma a nagy becsapások városa, a történetnek folytatása következik.

Az eddigiekből kiolvasható, hogy a szakállassá dagasztott Gyurcsány-botrány csak a jéghegy csúcsa, az igazán kártékonyak azok, akik a háttérben (elvbaráti vonalon) eurobérencekként évtizedekre betonozzák be a maguk és a nemzetközi pénzvilág egyeduralmát. Az egészségügyi beruházásokban nemcsak az építkezés az üzlet, hanem utána az eszközök telepítése és az emelt színtű biztosítások megkötése. A két egyetem vezetői így egész Kelet-Magyarország fölött tarthatják majd kezükben a gazdaság irányítását. Ha az eddigi és a várható befektetések eredetét vizsgáljuk, akkor az országjelző táblák máris levehetők a határokról. Szabad az út mindenhová: befelé a befektetőknek, kifelé a kivándorlóknak. A gyógyítás és oktatás színvonaláról pedig szó sem esik.

Dr. Nagy Attila, PhD
orvos, közíró, Debrecen

Explore posts in the same categories: HAZAI LEVÉL, Társadalom

%d blogger ezt kedveli: