Csoóri és a Rákosi-verse

♦ Nem kevesebb, mint 150 ezer honlapot hoz ki a Google kereső, ezek minden Csoóri Sándorral foglalkoznak, tehát nem mondhatjuk azt, hogy akit érdekel, nem talál róla semmit. Csoóri Sándor 26 éves volt amikor kitört az ’56-os Szabadságharc. Előzőleg átélte a háború borzalmait, tapasztalta Rákosi terroruralmát.

Díjakat 1945 után csakis a megbízható, rendszerhű személyek kaphatták. Itt nincs magyarázkodás! Mondjuk ki, Csoóri egyike a sokszáz túlélőnek, aki mindig ügyesen feltalálta magát az adott helyzetben. Ma már írja a szép nemzeti hangú verseit és cikkeit, de vajon mennyire őszinte? Mennyit ártott Csoóri hiszékenysége az országnak és a nemzetnek? Vagy ha jön egy pálfordulás, akkor megint hangnemet változtat? Ne kenjünk mindent a fiatalkori tapasztalatlanságra!

Én például már 14 éves koromban (1955!) tudtam, hogy a ránkszabadított vörös  bolsevizmus soha nem fogja a nemzet érdekeit szolgálni! Ezt az iskolázott, művelt Csoóri ne tudta volna? Csoóri 26 évesen nem hallott volna Kun Béláról, Mindszenty bíboros megkínzatásáról, az ÁVÓ-ról, a sokszáz magyar elhurcolásáról az ÁVÓ pincéibe, az 1958-ban Kádárék által kivégzett 150 fiatal magyarról… és így tovább! Nem a Rákosi-vers az, ami sok mindent elárul erről az emberről, hanem az egész élete, amit nem a nemzet és a haza szolgálatára áldozott, hanem a saját maga érvényesülésére! És ez szégyen, még akkor is, ha ma olyan szépeket tud írni és szólni a tömeghez.

Miért kell most Csoórival foglalkozni? Azért, mert a napokban megtudtuk az MDF egyik alapítótagjától, hogy anno Csoóri Sándor hozta be Antall Józsefet a pártba. Milyen alapon? Kiknek a megbízásából? Mert az MSZMP “jobbszárnya” a vakolók segítségével akarta átmenteni a hatalmát?

A továbbiakban nem kell részletezni azt, hogy miniszterelnöksége idején, a nemzettel szemben elkövetett tervszerű intézkedések miatt, milyen felelősség terheli Antall Józsefet! –TJ

———————————————–

Csoóri Sándor visel egy 1957-es keltezésű fekete pontot az életrajzán, ugyanis számos irodalmár társával — köztük Illyés Gyulával és Németh Lászlóval — aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben «1956-ot fasiszta ellenforradalomnak» nevezték és követelték, hogy az ENSZ vegye le a magyar ügyet a napirendjéről! Amikor újságírók erről a témáról faggatták, egyszerűen nem emlékezett! A kérdés az, hogy miért írta alá az akkor 27 éves Csoóri a rendszer felé tett hűségnyilatkozatot, amikor még nem számított különösen ismert írónak?

csoori_125.jpgValószínű, hogy már sohasem tudjuk meg, zsarolták-e valamivel, esetleg magasabban ívelő karriert ígértek neki? Mindenesetre Csoóri, az MDF alapítótagja az Antall- kormány híve, 1957-ben az MSZMP-re tette a voksát, s hogy a harmadik rendszer se maradjon ki, az ötvenes évek elején Rákosi Mátyáshoz is írt verse. — Nos, a leghűbb ifjú katona hamarosan megkapta jutalmát, az első József Attila-díjat, 1954-ben! 1970-ban lett voln a második, a Kossuth-díj, de az sehogyan sem akart összejönni, pedig Csoóri nagyon vágyott rá! Végül 1990-ben, már MDF-elnökségi tagként, de még az MSZP-s kormánytól végre megkapta. ♦ /Hazai közleményből, 1994/

♦Aranyos madaram, sárgatollú madár, ▐ Merre szálltál eddig? régen láttalak már.▐ Régen jártál erre, Régen énekeltél,▐ Sugaras nyarunkról még nem is meséltél.▐ Tavasz óta fekszem Álnok betegségben ▐ És te még csak meg se Látogattál engem.▐ Gyönyörű madárkám. ▐ Gyere szállj a fámra, ▐ Levélejtő fámról Szobám ablakába. ▐ Bíztató éneket Dalolj onnan nékem:▐ Feledjem a bajom, Feledjem egészen! ▐ És hogyha útra kelsz Csillaggyúlás előtt ▐ Budapestre repülj,- Ne is tarts pihenőt! ▐ Rákosi elvtársnak szállj az ablakába,▐ S illendően, szépen kocogtass be nála. ▐ Mondd meg neki, mondd meg,- de ne panaszlóan -▐ hogy betegen fekszem, ▐ azért nem hall rólam.▐ Mondd meg neki, mondd meg, ▐ Így, ahogy üzenem: ▐ hogyha felépülök, tüstént fölkeresem.▐ És a színe előtt teszek hitet rája:▐ Én leszek a leghűbb Ifjú katonája. ♦

♦ Csoóri Sándor: “Nem csak a beszennyezett remények”
“(…) Már ellenzéki koromban sokan elém gurították – mint valami megmohosodott követ – a Rákosi-verset. A kísérőszöveg mindig az volt, hogy mit ugrál a híres ellenzéki író, amikor az ő talpa is szőrös. A diadalmas kárörvendők, sajnos, tájékozatlanok voltak, egyrészt mert nem ugráltam, másrészt mert nem volt semmi takargatnivalóm. Illett volna tudniuk arról, hogy Bertha Bulcsu irodalmi rangú interjúkötetében – valamikor a hetvenes években – minden lényeges dolgot elmondtam erről a versről. Pedig ekkoriban még senki sem tartotta fontosnak megbolygatni a roncstelepet. Eörsi István se beszélt a Sztálinról és a Rákosiról írt verseiről. Jogosan azt érezhette, hogy hiszékenységéért a börtönéveivel minden erkölcsi számláját kiegyenlítette. … A Rákosihoz írt versemért legfeljebb a hiszékenység és az ártatlanság bűnét kell elvállalnom. Az elbutított fiatalságomét. Közben persze nem hallgathatom el, hogy az igazi bűnt azok követték el ellenem, akik hatalmasan félrevezettek. (…)”

Explore posts in the same categories: Társadalom

%d blogger ezt kedveli: