Megtisztelés?

▓ Amikor a heti egyórás montreáli magyar rádiót vezettem a ’90-es években, időnként nemcsak névtelen levélben vagy telefonhívással fenyegettek meg a műsorom “túlzottan magyar” tartalma miatt, de egyik karácsonykor még bombariadó is volt a rádióállomásnál. A fenyegető gyorstelefon után az alkalmazottak gyorsan kiemelkültek az épületből, de hála Istennek nem történt robbanás. A félelem és kétségbeesés annál nagyobb volt. Pár nap múlva elfogták a terroristát, akinek nem tetszett a műsoromban idézett Prohászka Ottokár püspök ünnepi üzenete. Hm! … Lehet, hogy a Prohászka-szobor ledöntőjének, Faludi Gyurinak volt a rokona? Ez nem derült ki. Annyit viszont megtudtam, hogy Montreálban igen jólmenő kis üzlete volt, amelyben a régi szépidők náci emlékeit, horogkeresztes zászlókat, Julius Streicher-könyveket, valódi cionista “gyöngyirodalmat”, nyakbavaló arany hatágú csillagokat és hasonló kincseket árusít. Ugye a pénznek nincs szaga, de a portékának sincs.

Abban az időben — amikor még Kádár-Csermanek élt és virult — mint műsorvezető azt is megszoktam, hogy egy-egy adás után telefonon névtelenül feltették a kérdést:

goofy.JPG“Ha maga olyan bátor és nagyszájú, akkor mért nem megy haza? Tartaná oda a hátát a késhez, ahol megszúrhatják!” — Kérdem én, hát lehet erre fínoman válogatott szavakkal válaszolni, amikor még a telefont is lecsapják? Gondolom, ha tehette volna, a hátbaszúrást Kanadában is örömmel elvégezte volna kádárista elvtársai helyett.

A minap drótposta érkezett. Az üzenet szerzője megkérdezi tőlem úgy szűkös egymondatos egyszerűséggel, hogy “Ugye jó Kanadából figyelni a nagy kövér magyarok sikereit?” Ha valaki erre tud válaszolni, kérem írja meg, továbbítom.

Szinte sajnálom, hogy műveltségem nem engedi meg a vele való további levélváltást, vagy hogy egyáltalán válaszra méltassam. Szegény…! Un véritable homme d’esprit’ … !

◘ – Judit

Explore posts in the same categories: "tisztelet", fenyegetés, HAZAI LEVÉL, vélemény

%d blogger ezt kedveli: